Vajdaság szívében, a Krivaj folyó mentén, hol a földeken zsenge búza és pompás kukorica növekszik, hol a szőlőskertekben fenséges szőlő terem, hol a méhek vidám döngicsélés közepette aranyló mézet készítenek, és ahol a világon a legkiválóbb a meggy, élt egyszer régen egy favágó, akit Guguli Jankónak hívtak.

Szegény szerencsétlen egész nap dolgozott, nem is volt más dolga a világon. Szinte megállás nélkül csak vágta, vágta és vágta a fát, egészen addig, amíg rá nem sötétedett. Szinte csak aludni járt haza.
Egyik nap azonban nagy meglepetés érte. Egy addig még nem látott fát pillantott meg az erdő közepén. Közelebb ment, megvizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a fa olyan állapotban van, ami miatt nincs maradása, ki kell vágni! Neki is látott szerszámaival. Küszködött már egy ideje, de eredmény nem volt. A fa rossz állapota ellenére nem adta magát!
- Ajaj, a kutyafáját neki! Hát miért nem vághatlak ki? – töprengett Jankó.
Újból nekilátott a fa kivágásának, ám ismét sikertelenül. Nem maradt más választása, mint segítségül hívni a Napot.
- Segíts nekem Napocska, égesd ki ezt a fát! – kérte Jankó.
A Napocska szívesen segített, és hirtelen forrón elkezdte perzselni a fát, ám de hasztalan. A fa sértetlenül a helyén maradt.
- Talán a szél segít! – mondta a Napocska.
De a szél sem tudta erejével kicsavarni a fát.
- Talán az eső segít! – mondta a szél.
De hiába, az eső sem tudta kikorhasztani a fát.
Búsult is Jankó, nem tudta mire vélni a történteket. Ekkor meglátta közeledni az ördögöt.
- Miért búsulsz, szegény legény? – kérdezte.
- Nagy a bánatom, mert nem tudom kivágni ezt a fát! – válaszolta Jankó.
Az ördög ránézett a fára, és mivel előre tudott látni a jövőben, hát ő maga is elcsodálkozott a képen, ami megjelent előtte. Látta, ahogyan erről a fáról a hűsítő zöld levelei mellett egyszer gyönyörű kerek, sötétvörös, rostos gyümölcsök fognak csüngeni. Ravasz módon megpróbálta eltántorítani Jankót a fától, hogy ezáltal megszerezze azt. De Jankót is kemény fából faragták! Megneszelte, hogy lehet valami az ördög alakoskodása mögött, és nem hagyta magát! Ekkor az ördög rá akart támadni, ám a Napocska közbelépett. Megszúrta sugarával az ördögfi szemét, úgy, hogy az egy pillanatra megvakult, de ebben a pillanatban a szél már felkapta, és repítette vissza egyenesen a pokolba. Közben még az eső is jól megverte.
Hej, bezzeg, örült ennek Jankó, s vele együtt segítőtársai is. De még hogy örültek akkor, amikor rápillantva a fára, zamatos gyümölcsöket láttak ragyogni. Jankó leszedte, megkóstolta, és finom zamatos íze miatt jól belakott. A meggy nevet adta neki.
A meggyből különböző italokat csinált, kocsányából gyógyteát. Híre ment ennek az egész világon, emellett Jankó bőségesen meggazdagodott. Elvette a király legkisebb lányát feleségül, s tíz szép gyermekük született, akik vígan játszadoztak ezután a meggyfák alatt a kertjükben.
Ha kíváncsi vagy, léteznek-e még ezek a meggyfák, látogass el Jankó királyságába, Vajdaság szívébe Bácsfeketehegyre!